1. 07/24
07/24
a vég kezdődik elölről
forog még a kerék
csontokat őröl jobb volt rég,
mondod majd de ugye, hogy nem hiszed el?
már akkor is gödrödet ástad a saját kezeiddel
07/24:
the cycle of end begins again
cogweel's still spinning
grinding bones
you will say:
"things used to be better"
but you won't really belive it, will you?
back then you were already digging your grave
with your own hands
2. hulló levelek városa
a valóság taszít, a részegség álnok
a rozsda az arcodba mar szebb napokon mégis mosolynak látod
füstölgő romokat hagy a felnőtté válás
összetört végtagokkal a halomra mászva látod, hogy nincs kilátás
mámorba fullasztott hiányérzet
ahogy mondják: "ilyen az élet"
de üres mellkasodban dübörög a kényszer
hogy magadhoz szorítsd a reményt még egyszer
mert végül úgyis minden levél lassan a földre hull
de addig is dacolni kell a széllel.
minden évvel egyre nehezebb
és ha majd egyszer földet érsz örökre ott is maradsz
city of falling leaves
reality is repulsive, drunkennes is vile
the rust bites in your face
but on finer days it may appear to you as a smile
growing up left smoking ruins in its wake
and as you climb the heap with broken limbs
you'll see that there is nothing to see
the feeling of lack is being drowned in rapture
they usually say: "life's like this"
but the need to reembrace hope once again
screams like thunder in your empty chest
because all leaves will hit the ground in the end
but until then: we have to withstand the wind.
it's getting harder each year.
and once you'll hit the ground
you'll stay there for good
3. III.
bármerre is indulj egy láb biztos gáncsot vet
örökletes balsorsodtól semmi nem ment meg
részeddé válik, ezzel kelsz, ezzel fekszel
a pesszimizmus egy nap ragályként emészt majd fel...
már éppen előbbre jutnál,
de buzgó kezek húznak vissza
ajkuk gúnyos mosolyra rándul
de szájukban nincsenek fogak
csak megannyi agyar
III.
whichever way you'd choose, a leg will surely trip you
there's no saving from the bad luck you've inherited
it becomes a part of you and stays with you all the time
like some desease: pessimism will burn you out
once you're about to make progress
keen hands will grab and hold back
their lips form a mocking smile
but there are no teeth in their mouths
only fangs
4. órák
eltűnt a kép és most mesterkélt az összhang,
a villódzó fény az ürességbe fullad.
elveszett a hang és most kísért a holnap,
a kihalt érzésekre zord tükröt mutat
riasztó mélység - megtör a látvány
igazság órái - néma fuldoklás
éltél-e igazán, mikor volt lehetőséged hogy kipróbálj,(éltél-e igazán) mindent ami előrébb vitt és megerősített?
felemésztett utolsó hangok, üvöltve jönnek túl rideg a valóság
felemésztett utolsó képen látod magad, lelketlen a hasonmás
hours
the clear view blured out replaced by disharmony
flashing lights choked up by emptiness
the voice is lost, tomorrow haunts today
dead feelings reflecting in the mirror
terrifiyng depths - the sight leaves you broken
hours of truth - suffocating in silence
have you lived for real when you had the chance to try all
that could have moved you forward and made you stronger?
the final cries fading out - it's a harsh reality
you see yourself on a fading picture - but it's a soulless reflection
5. part
tombolj és ordíts az öklödet emeld az égre
nem menekülhetsz örökké reménytelenségbe
ha a világ hátat fordít és érzed a veszted
a világnak háttal magadat mentsd meg
és mondd utánam: még nem haltam meg
erős a sodrás és a part túl messze
száz kifogás, de mind gyenge
még nem haltál meg
úszol vagy megfulladsz
shore
rave and scream, raise your fists against the skies
you can't hide behind hopelesness forever
has the world turned its back on you, leaving you to your fate?
than turn your back on the world and save yourself
and repeat after me: I ain't dead yet
the current is strong and the shore is too far...
a hundred lame excuses
you ain't dead yet
you swim or you drown
6. Rideg
100-ak dühét magamban érzem, rajtam az évek súlya,
mi megtörtént már 1000-szer megtörténhet újra.
elvből félek, lassan lépek előre hogy lássam,
hogy lesz végső dicsőségünk, az álmaink halála.
rideg az égbolt,
a levegő fagyos,
sötét a halál
és biztos.
rigid
I feel the anger of many and the weight of time on my shoulders
what happened a thousand times before can very well happen again
fear is my principle. I move slowly so I can witness
as our dreams fall victim to our final glory
under a rigid sky
the air is frosty
death is dark
and certain
7. élet-halál kérdés
tedd össze két nyomorult kezed hátha isten ma lenéz rád
de ő is azt látná, mit tükröd mutat: egy kárba ment ember sápadt arcát
nem figyel ránk senki az égből és ez így van jól
ez itt a mennyország, ez itt a pokol
a haldokló megveti az élőt, átkot szór rá a feszület mögül
ítéletet hirdet, de közben élete kiszalad a kezei közül
köpködve veti a keresztet
az élettől fél, a haláltól retteg
a matter of life and death
place your miserable hands together
in case god looks down on you
however he would only see the pale face of a man wasting his life away
the same face that's reflecting in your mirror
noone's looking after us from above
and it is fine this way
this is heaven, right here
this is hell
the dying despises the living
casting curses from behind the crucifix
he's passing his judgement but in the meantime
his life leaks away from his hands
afraid of life, terrified of death
he's crossing himself, spitting his curses
8. légüres tér
mélyből-mélybe hajt egy hosszan elhúzódó kegyetlen harc,
ellenem fordultak már az összetört részek az emlékek útján.
álomból-álomba kísért mellettem állt most a távolság került elém,
mindent a semmiért a közelség hanyatló fény.
véges-végtelenség ölelés helyett öldöklő üresség.
s nem segít az idő sem,
tompa fájdalom, kivérzett seb elvesztett lélek, mond merre vezetsz?
van ami nem múlik el
nem a szépre emlékezem
csak hogy vége lett
vége lett, múljon el
vacuum
a pursuit through the depths
a long and cruel battle
broken pieces turning on me down memory lane
it haunts me while I'm asleep
once stood beside me - now there's nothing but distance
all of it was for nothing
infinity came to an end
instead of embrace just killing emptiness
and time won't help this time
this hollow pain, wounds all bled out
tell me, lost spirit, where are you leading me?
some things won't fade
it's not the good times I recall
only that it came to an end
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése